A:

Abaco vadló

Története 

A spanyol gyarmatosítás idején hajókkal hozták a berber lovakat a szigetre, ahol aztán gyorsan elszaporodtak. A XX. században azonban a városiasodás következtében életterük lecsökkent és az 1960-as évekre már csak 200 egyedet számláltak. 1998-ig csak találgatták hogy milyen ősöktől származhat. 1998-ban felmerült hogy spanyol berber lovaktól eredhet. Ezért DNS teszteket végeztek, amelyek alapján 99%-ban bebizonyosodott, hogy egy genetikailag tiszta állományról van szó, amely több mint 250 éve érintetlen. 2003-ban egy természetvédelmi területet hoztak létre fennmaradásuk érdekében a Nagy Abaco Szigeten (Great Abaco Island). 2009. májusára 8 vadlovat tartanak számon a védett területen és megmentésükre társadalmi összefogás indult. A helyi iskola diákjai az Abaco vadló ifjúsági program(Abaco Barb Youth Program) keretén belül tanulmányozzák és megfigyelik az állatokat és pénzt gyűjtenek a fenntartásukra.[

Adayev

Története 

A Kaszpi-tenger mellett, a közép-ázsiai térségben, Kirgizisztán, Kazahsztán,Tádzsikisztán és Kína területén tenyésztik közel három millió négyzetkilométeren. Don és telivér fajtájú lovakkal keresztezték, hogy az ellenállóképesség mellett a gyorsaság is a fajta tulajdonsága maradjon. Ennek megfelelően felhasználása is többrétű, ügető, hátas és kocsihúzó lóként is alkalmazható.

Jellemzői 

Értékes tulajdonságai közé tartozik, hogy kitartó, nagy távolságokat képes megtenni kevés és gyengébb minőségű abrakkal is. Télen a száraz fagyos fűvel is beéri. Jól tűri a hideget, a kemény szélsőséges időjárást is. Lábuk rövid és erős, a csődör marmagassága kb. 156 cm, a kancák valamivel kisebbek, marmagasságuk 151 cm körül van. Hibátlan, egyenes fejforma jellemzi, alacsony nyaka, határozott marja van. Hátsó része egyenes irányú és vízszintes, a fara nagyon erősen izmolt. Lábai formásak, hibátlanok, gyakran sarló alakú csánkkal. A lóversenypályákon jól teljesítenek, az Adayev sebességi rekordja 1600 méteren 1 perc 48 másodperc. 2400 méteres távon a rekord 2 perc 44,2 másodperc. A kancák nagyon tápláló tejet adnak, az erős testlakattal rendelkezőektől naponként 20 liter tejet is lefejnek. Nyáron a szőrük rövid, télen a hideg ellen göndör, vastagabb "bundát" növesztenek.

Akhal tekini

Története 

Az Akhal tekini egy lófajta. Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az ahal-tekini (taka) hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. Ezekről a lovakról Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák említik meg, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. Ez a megnevezés onnan ered, hogy a lovaknak nagyon vékony a bőrük és az erek átlátszanak rajta. Megerőltetés során az erek kidagadnak, meg is sérülhetnek és a vér összekeveredhet a valódi izzadsággal, így úgy tűnik, mintha vért izzadna a ló. A tradíció szerint hét takaróval kellett letakarni a bőrük érzékenysége miatt, és ezt a takarót csak este, vagy versenyek alkalmával vették le.[1] A kínaiak egész hadjáratokat indítottak sikertelenül a "mennyei" lovak megszerzéséért. Akhal-teke fajtának is hívják a Kopet-dag hegység és a Karakum sivatag közt elterülő Ahal-oázis környékén letelepedett türkmén TEKE törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról. Nagy valószínűség szerint az orosz nyelv sajátosságai miatt terjedt el az Akhal megnevezés az orosz uralom alatt és terjedt el világszerte. Magyarországon inkább Ahal néven ismerik. Igazi türkmén fajta, egyenes leszármazottja az egykori türk lónak. Története közel 3000 éves múltra tekint vissza. Az ashabad-moszkvai 4300 kilométeres távlovaglás tette világhírűvé.[2] Több olimpiai aranyérmes díjló is volt már a fajtában, mint Absent, Mual, Penteli. Szikár felépítésű, első osztályú mozgása van, egyenletes, sima, ruganyos és minden jármódban nyújtott. A zord ázsiai körülmények között kivételes teljesítőképessége alakult ki. Kifejezetten versenyzés számára alkalmas, hosszú élettartamú hátasló, akár 300 kilométert is képes megtenni 24 óra alatt.

Jellemzői 

Az akhal-tekini általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják. Marmagassága 145–157 cm között van, színére az aranysárga, a szürke, a legjellemzőbb, a pej kevésbé elterjedt.

Al Khamsa

A legenda 

Az Al Khamsa Mohamed próféta kedvenc lova volt. A monda szerint a kancája 3 napig bírta víz nélkül kitartással és erővel. Majd a kancát felszabadította - ez egy hűségteszt volt, mivel a kancát elengedte arra számított, hogy az elszalad víz után kutatva. Mohamed 100 kancával játszotta el ezt a hűségtesztet, abból pedig csak 5 fordult vissza, mikor Mohamed hívta őket. Ezért kapta az „öt” nevet. Mindegyik bátor és hűséges kanca volt, melyek a Kehilan, Seglawi, Adeyan, Homdany és Habda nevet kapták.[1]

Története

Az Al Khamsa sivatagi arab lovak kihalásának megakadályozása érdekében és a vérvonal továbbvitele céljából világszerte több alapítvány létesült. Amerikai és európai ménesekben tenyésztik a lovakat tovább, hogy a fajta fennmaradjon. Magyarországra 1983-ban érkezett hét Al Khamsa mén és két kanca a bábolnai ménesbe.

Amerikai foltos ló  Története  Amikor Hernán Cortés 1519-ben Amerikába hajózott, a nagy utazásra 16 lovat vitt magával. A lovak közül az egyik mogyorószínű volt, fehér foltokkal a hasán. Ezek a foltokat örökítő gének a quarter lovakkal történt keresztezés után is fennmaradtak. Így létrejött egy új típus, ami a testfelépítést illetően quarter és musztáng génállományon alapul, de színeiben új lett. A fennsíki észak amerikai indián népek közül a népörszi, palúsz és kajúszi indiánok váltak híres lótenyésztőkké.[1] A mai Egyesült Államok északnyugati részén élő nez perce indiánok, akik nagy jártasságra tettek szert a lótenyésztésben, a pöttyös lovat "paulouse"-nak hívták. A szó később változott appaloosára. Rebecca Tyler Lockhart ötlete volt 1961-ben, hogy külön kategóriába sorolják a pöttyös lovakat. Új szövetségre volt szükség, Rebecca 1962-ben regisztrálta az első ilyen lovat az újonnan létrehozott Amerikai Foltos Ló Tenyésztői Szövetségnél, melyet ezen lovak védelmére alapítottak. Ez a ló fekete színű volt, fehér tobiano színű foltokkal a neve Bandits pintó volt. A fajta azóta az egész világon elterjedt és közkedveltté vált színes, változatos fedőszőre miatt. A fajtaszövetségnek több mint fél millió regisztrált egyede van már, és minden lovat bejegyeznek, amelyre kérelem érkezik. Neve azóta változott Amerikai Paint Ló Egyesület névre. A texasi Fort Worthben 1965-ben alapított Amerikai Paint Horse Szövetség (APHA) a foltos lovakból - tisztán tenyésztési céllal - egy új lófaját hozott létre. A paint horse-nak keresztelt fajta egyedeit az APHA bejegyzi. Napjainkban kb. 400 ezer bejegyzett példányt tartanak nyilván.

Andalúz ló

Története 

A Kr. e. 4000-ben készült barlangrajzok tanúsága szerint az andalúz őseit már ebben az időszakban is lovagolták, ami a történelmi kutatások jelenlegi állása szerint azt jelenti, hogy ezeket a lovakat használták a világon először hátasként. A fajta, amely aGuadalquivir folyó vidékén alakult ki, egyes elméletek szerint a tarpán eredetű sorraiapóni, az arab és a berber leszármazottja. Bizonyítható, hogy az andalúzt már Julius Caesar korában is idegen vértől mentesen tenyésztették. A spanyol ló számos uralkodót elbűvölt. Az andalúz szerelmese volt Caligula római császár, Oroszlánszívű Richárd, Nagy Frigyes és Napóleon is. Emellett szinte minden királyi és nemesi udvarnak elengedhetetlen résztvevője volt a spanyol ló vagy valamely olyan fajta, melyben spanyol vér is csörgedezik. Eredetük a 8. századra a mór időkre vezethető vissza. Az Ibériai-félszigetre került berber lovak és a helyi spanyol lovak keresztezéséből alakult ki. Más vélemények szerint az egykori numídiai-kárthágói lovak utódai. Az andalúziai lovaknak igen nagy befolyása volt az európai és amerikai lófajták kialakulására, mint a lipicai, kladrubi, frederiksborgi, oldenburgi, orlov és acriollo. Az első jelentős andalúz tenyészetet a córdobai ménes adta, melyet II. Fülöp, 1571-ben alapított meg. Egyik őse a sorraia póni, a vadló és a tarpán keverékéből származó fajta, a Római Birodalom kedvelt harci lova. Mai formáját a mór hódítás során a berber lovakkal való keresztezéssel nyerte el. A lovagkorban Európa szerte kedvelt harci ló volt. Tenyésztését az állami méneskönyv gazdája, a Jefatura de Cria Caballar szabályozza. A méneskönyvben számos ló őseit egészen az 1400-as években alapított Cartujano vérvonalig lehet visszakövetni. A 19. század elején az andalúzok tenyésztésének egy részét Pater D. Pedro Jose Zapata y Caro irányította. Az ő felügyelete alatt híressé lett zapata ménes egyedei jórészt feketék és pejek voltak. Ez az állomány nemesítette a portugál alter-realt. A lipicai, a Quarter Horse, az appaloosa, a Connemara, a Cleveland Bay és számos más fajta tenyésztéséhez is felhasználták. Három fő vérvonala van: az ősi Carthausiai vérvonal, valamint a versenyzésre inkább alkalmas Escalera és Bohorquez.

Tenyésztése 

A fajta tenyésztése a középkor utolsó századaiban a dél-spanyol karthauzi kolostorokban folyt. Egy híres nemes, Don Alvaro Obertus de la Valeto végrendeletében a szerzetesrendre hagyott egy 40 km²-es, lótenyésztésre kiválóan alkalmas területet, így 1476-ban bekövetkezett halála után a lótenyésztéshez jól értő karthauziak vették át a tenyészet vezetését. A három legfontosabb tisztavérű tenyészet Jerez de la Fontera, Sevilla és Casallo környékén működött. Ezenkívül jelentős volt a nemesi családok andalúzállománya is: a zamoranos, a guzmanes és a valenzuelas mind-mind ilyen magántulajdonú ménes volt. Az andalúz méneseket több súlyos csapás is mérte:Napóleon seregei számos egyedet zsákmányoltak, de szerencsére a szerzetesek el tudták rejteni az állomány egy részét. 1832-ben járvány pusztított az ekkor már nem karthauzi kézen lévő állományban, amit csak néhány egyed élt túl. A spanyol kormány ekkor egészen az 1960-as évekig kiviteli tilalmat rendelt el az andalúzra, a fajta regenerálása érdekében.

Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Érdekesség, hogy az andalúzt elfogadják a luzitano fajtájában, de fordítva ez már nem igaz.

Appaloosa

Jellemzése 

Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.

A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.

• Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.
• Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).
• Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.
• Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.
• Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

Arab telivér

Az Arab telivér egyike a legrégebben tenyésztett és legfontosabb lófajtáknak, alapítója a világ lófajtáinak. Az angol telivér kialakulásában kiemelkedő szerepet játszott. Az Arab-félsziget a hazája, már időszámításunk előtt 2500 évvel létezett ez a fajta. 1967-ben megalakították az Arab Lovakat Tenyésztők Nemzetközi Szövetségét (WAHO-World Arabian Horse Organisation)[1], amely szövetség alapos vizsgálatot rendelt el az arab telivért tenyésztő országok törzskönyveiben. Az a ló és ivadékai számítanak arab telivérnek, amelyek szerepelnek bármely, a WAHO által elfogadottnak nyilvánított arab telivér törzskönyvben vagy nyilvántartásban.

Tartalomjegyzék

Története [szerkesztés]

Az arab telivér őse az időszámítás előtti korokban Közép-Ázsiából kiindulva terjedt el Mezopotámiában, Egyiptomban az Arab-félszigeten egészen a Pireneusok hegyláncáig. A hadászatban nagy szerepet játszottak mozgékonyságuk és igénytelen természetük miatt. Az egymással folyton viszálykodó arab törzsek sikereiket főként lovaiknak köszönhették, sokszor a túlélésüket is. A beduin törzsek kitűntek lovaik jó képességeivel. A lónemesítést a mohamedán vallás is erősítette, Mohamed kancái voltak a leghíresebb kancacsaládok ősei. A sivatagi nomád törzsek Mohamed próféta tanítása szerint gondos tenyésztést folytattak, ez nemcsak vallási kötelezettség volt, hanem a törzs létét is meghatározta. A Nedzsid-fennsíkon élő wahabita törzs által tenyésztett lovak kitűntek a többi törzs lovai közül, állóképességükkel, szépségükkel. A háborúk során a Nedzsid-fennsík lóállományának nagy része egyiptomi kézre került, itt az El Zahraa ménesben folyt és azóta is folyik a tenyésztés. Az innen származó mének játszottak szerepet a világ lófajtájának kialakításában, így az angol telivér nemesítésében is. Az iszlám Jihad hódítása során a muzulmán birodalom határai Kínától Európáig terjedtek, így arab lovak a Türkmén pusztaságoktól egészen az Ibériai-félszigetig elterjedtek a hadak által. A VII. században Észak-Afrika berber törzsei keleti vérvonalú lovaikkal Spanyolországon keresztül a mai Franciaország területére nyomultak be katonáikkal. A mór inváziót 732-ben Poitiersnél a frank seregek megállították, de addigra már a támadók lovai az ott tenyésztett lovak genetikai állományát befolyásolták. Ez a hatás kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa lótenyésztésében. Az igazi arab hatás a XVI-XVIII. században teljesedett ki, amikor Európában is megjelentek az arab lovak. Előbb a török hódítások nyomán kezdték nemesíteni az itt található állományt, majd expedíciókat indítottak új lovak beszerzésére Arábiába. Ez idő tájt alapították a legismertebb arab méneseket, Bábolnán 1789-ben kezdődött a tenyésztés. A XVIII. században Észak-Amerikába is importáltak tenyészanyagot.

Oldal: Lófajok
Minden amit a lovakról tudni kell!! - © 2008 - 2024 - howrsepont.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat